Denevérlégy bábok gyűjtése

Múlt hétvégén néhány denevérlégy bábot gyűjtöttünk, különösen a sértetlennek tűnő bábokra voltunk kíváncsiak, melyeket mikroszkóp alatt fogunk részletesen megvizsgálni.

                                                                                Eltérő méretű bábok a barlang falán

Intakt báb

Nagy patkósdenevér (Rhinolophus ferrumequinum) 2014-ben az Év Denevére

A nagy patkósdenevér (Rhinolophus ferrumequinum) a legnagyobb termetű európai patkósdenevér. Hazánkban legjelentősebb állományai az Északi-középhegységben élnek, a Dunántúlon a Mecsekben és a Szársomlyón találhatóak meg maradványállományai, az Alföld keleti részén szintén előfordul. Hazai állománya 2000-3000 egyedre tehető.

Nyáron elsősorban épületpadlásokon hozza létre kölykezőkolóniáit, gyakran együtt fordul elő a csonkafülű denevérrel. Télen stabil klímájú, melegebb barlangokban, bányavágatokban hibernál.

Évente egyetlen kölyke születik június körül. 

A vegetációhoz közel vadászik rovarokra, jellemző a fajra a leshelyről történő vadászat, mely során a légykapókhoz hasonlóan egy fix pontról figyeli környezetét, és ha megjelenik egy alkalmas táplálékállat, elkapja és visszaszáll megfigyelőhelyére és ott fogyasztja el.

Egyedei nagy életkort is elérhetnek, az ismert legöregebb  egyed 31 éves volt.

Nagy patkósdenevér portré

Telelő nagy patkósdenevér

Kereknyergű patkósdenevér (Rhinolophus euryale) a Mátrában

A nyári hangfelvételek elemzése igencsak elhúzódhat, mivel egy éjszaka akár 80-90 gigabájtnyi hangot is rögzíthetünk. Nemrég elemeztem ki egy mátrai földalatti élőhely bejáratánál folytatott akusztikai mintavételezés hanganyagát. Örömmel töltött el, amikor egy kereknyergű patkósdenevér szonogramja tűnt fel a monitoron. Ez a faj jelentős állománnyal csak a Bükk és a Gömör-Tornai-karszt területén van jelen, a Mátrából csupán két lelőhelyről vannak szórvány adatai. Ez az adat valószínűsítheti, hogy az észak-magyarországi állomány ismer potenciális mátrai búvóhelyeket, és elképzelhető hogy ezekben a földalatti járatokban idővel több példány is meg fog jelenni.

A mátrai példány szonogramja (fehér keret) alatta egy másik értékes barlanglakó denevérfajunk,
a hosszúszárnyú denevér (Miniopterus schreibersii) szonogramja látható

Kereknyergű patkósdenevér (Rhinolophus euryale)

Kereknyergű patkósdenevérek földalatti szálláshelyükön

Terepmunka a Gömör-Tornai-karszton

Két kollégával a karszt néhány jelentős barlangját vizsgáltuk át telelő denevérek után kutatva. Cél volt a WNS-t avagy fehér orr szindrómát okozó gombával kapcsolatos mintázás is.

 A telelő denevér orránál látható a fehér gombapamacs

 Mintázás egy hibernáló példány környezetéből

 Denevérlegyek bábjai

 Sok kis patkósdenevér ébren volt az enyhe időjárásnak köszönhetően

 Mesoniscus graniger a Baradlában

A Baradlában

Gombák egy lepketetemen

Új publikációk

Nászbarlangi kutatások

Idén a nyárvégi és őszi időszakban a projektterv szerint sikerült igen intenzív mintázást végezni bükki barlangoknál, mellyel a denevérek nászdinamikájának a kutatása volt a cél. Összesen 13 barlangot kerestünk fel 17 éjszaka során, a hálózások alatt 15 denevérfaj több, mint 1000 egyedét sikerült befogni. Nagyon jelentős változás volt tapasztalható ugyanazon mintavételi helyeken az egyes denevérfajok aktivitásában, pár hét alatt jelentősen átrendeződött a fajkompozíció (részletekről egy külön publikációban fogunk beszámolni). 

A mintavételek során lehetőség volt a projekt egyik célcsoportját képező denevérlegyek gyűjtésére is. Ezek a kis ektoparaziták kizárólag denevéreken élő szárnyatlan fajok (szárnyas fajaik is vannak, de az a csoportjuk hazánkban nem él). Testfelépítésük rendkívül különleges, mint ahogy életmódjuk is, annyira szoros kapcsolatban élnek gazdaállataikkal, hogy ha eltávolítják őket a denevérekről, néhány óra alatt elpusztulnak. Habár a Bükk denevérfaunáját tekintve az ország egyik legértékesebb területe, illetve jelentősen kutatott is, eddig nem publikáltak az itteni denevérlégy-faunáról, ezt igyekszünk pótolni a közeljövőben.

Igazi "nászfaj" a horgasszőrű denevér (Myotis nattereri), nyáron csak ritkán lehet fogni egyedeit, míg ősszel egyes nászbarlangoknál jelentős számban észlelhetőek

A kis patkósdenevért (Rhinolophus hipposideros) több barlangnál jelentős számban észleltük

Különleges megjelenésű ektoparaziták a denevérlegyek (Nycteribiidae)

Egyéb ektoparaziták is kellemes otthonra lelnek a denevéreken (Trombicula sp. barna hosszúfülű-denevéren)

Rőt koraidenevér (Nyctalus noctula)

A rőt koraidenevér leggyakoribb denevérfajunk. A projekt keretében folytatott akusztikai adatgyűjtések során sokszor találjuk meg hangjait a felvételeinken (a nyílt légtérben repülő példányok echolokációs hangjait könnyű azonosítani, azonban a tereptárgyakhoz közeli tájékozódás során jelentősen megváltozik a hang karaktere és a kutatók számára problémás lehet az identifikáció).

A rőt koraidenevér elsősorban nyílt légtérben, sokszor nagy magasságban vadászik nagyobb méretű rovarokra. Alkonyat környékén az egyik legkorábban kirepülő denevér -neve is erre utal-,  sőt vonulási időszakban (ősszel és tavasszal) gyakran lehet látni példányait napközben is, amikor kisebb-nagyobb csapatokban vonulnak.

Az utóbbi évtizedekben ez az eredetileg odúlakó faj jelent meg nagyobb egyedszámban panelépületek hézagaiban. Sajnos időnként a búvóhelykeresés közben csapdába esnek példányai, és nem tudják elhagyni  rejtekhelyüket, mint ahogy ez történt a videón látható egyedekkel is. A teljesen lefogyott és dehidratált állatok kondíciójuk felerősítése után elengedésre kerülnek.