Vietnám 2014

 2014 októberében volt szerencsém részt venni egy három hetes vietnámi denevérkutató expedíción. Két természetvédelmi területet kerestünk fel Észak-Vietnám hegyvidéki területein. A kutatóút nagyon eredményes volt, sok érdekes faj egyedeit sikerült befognunk. Néhány kép az útról:

Az első terepi helyszín megközelítése során az utolsó falu, innen kb. öt óra alatt másztunk fel a hegyi táborunkba

Egy fantasztikusan szép kis denevér, a nemrégiben leírt Murina eleryi

Denevérhangok felvétele közben a repsátorban (fotó: Görföl T.)

Az egyik mintavételi hely egy hegyi pataknál (fotó: Görföl T.)

Egy masszív fogazatú faj, a Harpiocephalus harpia

Hipposideros pomona a repsátorban

Felállított húrcsapda

Kerivoula faj a repsátorban

Ezt a fajt (Rhinolophus paradoxolophus) nagyon szerettük volna látni, és sikerült!

Repülőmókus preparálás közben

Egy denevérlégy (Streblida) a denevér szárnyán

Egy helyi földműves a teaföldön tealeveleket szed

"Otthoni" denevérészés

A minap egy hívást kaptam egy szomszédos háztömbből, egy fürdőszobába karanténozott denevérrel kapcsolatosan. A tulajdonos nem szerette volna sokáig fenntartani a karantént, megkért vigyem már el az állatot. Hosszas keresés után  az egyik fürdőköpenyről került meg az amúgy véletlenül betévedt denevér, mely egy fehérszélű törpedenevér (Pipistrellus kuhlii) volt. E denevérfaj tipikus kultúrakövető, főként lakott területeken és környékükön fordul elő.
Korábban areájának északi határa jóval délebbre húzódott, mely az utóbbi két évtizedben jelentősen északra tolódott, és ma már abszolút nem ritka faj hazánkban sem.

A "kiszabadított" denevért genetikai mintavétel után (jelenleg is folynak genetikai vizsgálatok a fajjal kapcsolatosan, egy fenotípusában eléggé hasonló másik taxon okán) engedtem el.

A fehérszélű törpedenevér nevét szárnyvitorlája szélének, szegélyének fehér színéről kapta

Nászbarlangi kutatások 2014/2

A képen látható szürke hosszúfülű-denevér (Plecotus austriacus) igazi kultúrakövető faj, az állomány jelentős része épületpadlásokon hozza létre kis egyedszámú kölykezőcsoportjait a nyár folyamán. Sajnos ez a búvóhelyigény elég sebezhetővé teszi a fajt, illetve más kedvezőtlen hatások (vegyszerhasználat, alkalmas táplálkozóterületek hiánya) is negatívan hatnak rá. Az utóbbi években egyre kevesebb helyen találjuk a fajt a nyári épületellenőrzések során. Nászbarlangi hálózások során ritkán észleljük, az ilyenkor fogott egyedek valószínűleg már a telelőhelyre érkező példányok.

A szürke hosszúfülű-denevér (Plecotus austriacus) jóval ritkábban kerül meg nászbarlangoknál ,int az igen hasonló, de erdőlakó barna hosszúfülű-denevér

A közönséges törpedenevér nem nászol barlangoknál, de ritkán egy-egy példánya a hálóba kerül a barlangi hálózásoknál is, így történt ez a napokban is az egyik bükki barlang előtt. A faj érdekes sajátossága, hogy befogás során gyakran halottnak tetteti magát ha éppen nem a kutató kesztyűjét rágja.

Közönséges törpedenevér (Pipistrellus pipistrellus) halottnak tetteti magát

A közönséges törpedenevér a legkisebb európai denevérfajok egyike

Európai Denevér Éj 2014 Felsőtárkányban

Idén is megrendezésre kerül az Európai Denevér Éj rendezvénye Felsőtárkányban, augusztus 23-án.
Részletek itt: http://bnpi.hu/hir/deneverek-ejszakaja-1188.html

Nászbarlangi kutatások 2014

Újra elindultak a nászbarlangi hálózások, mely során a Bükk barlangjainál mintázunk. A nászdinamika meghatározásához további adatok szükségesek, hiszen tavaly augusztusban nem tudtunk eleget mintázni.
Igen sajátos az egyes fajok nászának lefutása, most jelentős aktivitást mutat a vízi és a tavi denevér, melyek később szinte teljesen el fognak tűnni a nászbarlangok közeléből, illetve a horgasszőrű denevér még nem nászol jelentősen a most vizsgált barlangoknál.
Idén is fontos cél az egyes fajok aktivitásának rögzítésén kívül az ektoparaziták, illetve ürülékminták (virológiai vizsgálatokhoz) gyűjtése is.

Ürülékminták gyűjtése során pár percre papírzacskóba kerülnek a denevérek

A tavi denevérek már nászolnak a Bükkben

A bükki nászhelyeken általában csak kis egyedszámban észleljük a barna hosszúfülű-denevért

A csonkafülű denevér kiemelten jelentős nászfaj a Bükkben, e befogott példány fülein és bundáján jól látható a barlangban felszedett saras szennyeződés

Óriás koraidenevér (Nyctalus lasiopterus) kutatás

Idén (is) fokozottan foglalkozunk Európa legnagyobb termetű és rendkívül különleges életmódú denevérfajának, az óriás koraidenevérnek a kutatásával. Hazánkban jelenleg egy ismert kölykezőállománya van, ezen kívül az Ibériai-félszigetről és Oroszországból ismertek még szaporodókolóniái.
A kutatás fő célja a talán még meglévő bükki és zempléni maradványállományoknak a felderítése. Mindkét hegységben a faj korábbi és egyéb potenciális lelőhelyein próbáltunk nyomára akadni hálózással és detektorozással. A hálózások során sajnos nem került meg, a felvett hanganyagok feldolgozása még el fog tartani egy ideig....
Mindenesetre a hálózási eredmények (a két kisebb Nyctalus-faj nagy aktivitása) alapján egyes mintavételi helyekre jövőre még kifejelzetteben fogunk koncentrálni s reméljük meglesz a faj. Természetvédelmi szempontból  kiemelten fontos lenne ezen maradványkolóniák által lakott erdőrészek lokalizálása, hiszen így a kolóniák védelmét hosszú távon is garantálni lehetne az adott erdőrészek fokozott védelmével, melyet ez a világszinten is ritka faj igencsak megérdemelne.

Óriás koraidenevér (archív)

A mostani zempléni túra alatt befogott rőt koraidenevérek egyiike

A zempléni túra során jelentős számban fogtam a szőröskarú koraidenevért

Fehértorkú denevér (Vespertilio murinus) kolónia a Bükkben is!

Az előző bejegyzésben beszámoltam az egyetlen ismert hazai fehértorkú kolónia ellenőrzésének eredményéről. Nos, már nem ez az egyetlen ismert csoportja itthon a fajnak, ugyanis múlt héten sikerült lokalizálnunk egy újabb kolóniát Bükkben. Már a környéken végzett tavalyi hálózások során sejtettük, hogy lehet egy kolónia a területen, ugyanis többször hálóztuk a faj egyedeit. Be is terveztünk egy rádiós nyomkövetést, de erre végül nem volt szükség, mert egy fennsíki épület átvizsgálásakor sikerült megtalálni a kérdéses állatokat. A kolónia számára búvóhelyet nyújtó épület mellett hálóztunk is, így a befogott példányok vizsgálatával egyértelműen megállapítottuk, hogy egy hím kolóniáról van szó, mely ca. 15 egyedből áll.

Az egyik befogott példány

Hálózás a tanyahely mellett

Épületlakó denevérkolóniák monitorozása

Minden év júniusában a hazai denevérkutatók felkeresik a jelentősebb hazai épületlakó denevérkolóniákat, hogy megszámolják az ott tartózkodó denevéreket, így fontos adatokat kapnak egyes hazai fajok állománytrendjeivel kapcsolatosan. A Bükkben, a Mátrában és az Alföldön kerestem fel néhány kolóniát az idei nyáron. Néha elképesztő forróságban találhatóak meg az állatok a padlásterekben. A melegedő klíma valószínűleg a most ismert szálláshelyek egy részét alkalmatlanná fogja tenni a denevérek számára. Egy-egy kolóniáról csatolok képet.

Magyarország jelenleg egyetlen ismert fehértorkú denevér (Vespertilio murinus) kolóniája

Nagy-Myotis (Myotis myotis et blythii) kolónia

Bagolyköpet-vizsgálatok

A kisemlősök kutatásában esetenként nagy jelentősége van a baglyok speciális táplálékmaradványai elemzésének. A baglyok általában egészben nyelik le zsákmányállataikat és azok nem emészthető részeit (pl. emlősök esetében szőrt és csontot) bagolyköpet formájában kiöklendezik. 

A bagolyköpeteket esetenként nagy mennyiségben gyűjthetjük a baglyok nappalozóhelyein, például telelő erdei fülesbaglyok (Asio otus) által használt fák, facsoportok alatt, vagy gyöngybaglyok (Tyto alba) által lakott épületek padlástereiben. Utóbbi faj köpeteit használják leggyakrabban a kisemlőskutatások során, mivel széles táplálékspektuma van és könnyen felderíthetőek tanyahelyei.

Nagyon fontos faunisztikai adatok nyerhetők bagolyköpetekből, talán a legjobb példa erre a csíkos szöcskeegér (Sicista trizona) esete, melynek jelenlétét hazánkból ca. 80 éven keresztül csak bagolyköpet-vizsgálatok segítségével tudták igazolni, mivel a faj a hagyományos kisemlőscsapdákkal nem fogható.

Denevérekkel kapcsolatosan is született már nagyon izgalmas "köpetes adat", amikor egy észak-magyarországi lelőhelyről került meg egy óriás koraidenevér (Nyctalus lasiopterus) (e kutatási projekt célfaja) koponyája egy nagy macskabagoly köpetanyagból (Cserkész, 1998).

Gyöngybagoly (Tyto alba) köpetei

Kiválogatott kisemlőskoponyák

Megtisztított koponyák

Meghatározott, szortírozott koponyák

Szőröskarú koraidenevér elengedve

Három hét gondozás után, ma sikerült elengedni a felerősödött szőröskarút. Remélem mihamarabb megérkezik kölykezőterületére és sikeresen növeli a faj létszámát!
Jó utat neki!

Szőröskarú koraidenevér (Nyctalus leisleri)

A napokban került hozzám egy sérült szőröskarú koraidenevér a  Borsodi-Mezőség TK-ből (a TK-re nézve új faj). S ha  már így alakult néhány információt megosztok e fajról.

E faj a rőt koraidenevérrel (Nyctalus noctula) és az óriás koraidenevérrel (N. lasiopterus) képviseli hazánkban a fecskeszárnyú denevérek nemzetségét, a három faj közül ez a legkisebb méretű.
Egész évben faodvakban keres pihenőhelyet, télen is fák üregeiben hibernál.
Igen nagy távolságokra vonul, nem ritkán több száz kilométerre.
Nagyon ügyesen repül, kis testmérete és gyorsasága alapján könnyen felismerhetőek a nyári időszakban erdei állóvizekhez érkező ivó egyedei.
A nagyobb Nyctalus-fajokhoz viszonyítva táplálékát méretben kisebb rovarok teszik ki.
Hazai állománynagyságát nem igazán lehet hozzávetőlegesen sem megbecsülni, hiszen kisméretű kolóniái szétszórtan fordulnak elő hazánk erdeiben.
Állományait az erdőgazdálkodás veszélyezteti leginkább, a búvóhelyek és táplálkozóterületek megszüntetésével. A téli fakitermelések során levágott erdők odvaiban telelő példányai elpusztulnak.
Védett, eszmei értéke 50.000 ft.

A mezőségi példány lisztkukacra várva...

... és azt rágcsálva

Denevérlégy bábok gyűjtése

Múlt hétvégén néhány denevérlégy bábot gyűjtöttünk, különösen a sértetlennek tűnő bábokra voltunk kíváncsiak, melyeket mikroszkóp alatt fogunk részletesen megvizsgálni.

                                                                                Eltérő méretű bábok a barlang falán

Intakt báb

Nagy patkósdenevér (Rhinolophus ferrumequinum) 2014-ben az Év Denevére

A nagy patkósdenevér (Rhinolophus ferrumequinum) a legnagyobb termetű európai patkósdenevér. Hazánkban legjelentősebb állományai az Északi-középhegységben élnek, a Dunántúlon a Mecsekben és a Szársomlyón találhatóak meg maradványállományai, az Alföld keleti részén szintén előfordul. Hazai állománya 2000-3000 egyedre tehető.

Nyáron elsősorban épületpadlásokon hozza létre kölykezőkolóniáit, gyakran együtt fordul elő a csonkafülű denevérrel. Télen stabil klímájú, melegebb barlangokban, bányavágatokban hibernál.

Évente egyetlen kölyke születik június körül. 

A vegetációhoz közel vadászik rovarokra, jellemző a fajra a leshelyről történő vadászat, mely során a légykapókhoz hasonlóan egy fix pontról figyeli környezetét, és ha megjelenik egy alkalmas táplálékállat, elkapja és visszaszáll megfigyelőhelyére és ott fogyasztja el.

Egyedei nagy életkort is elérhetnek, az ismert legöregebb  egyed 31 éves volt.

Nagy patkósdenevér portré

Telelő nagy patkósdenevér

Kereknyergű patkósdenevér (Rhinolophus euryale) a Mátrában

A nyári hangfelvételek elemzése igencsak elhúzódhat, mivel egy éjszaka akár 80-90 gigabájtnyi hangot is rögzíthetünk. Nemrég elemeztem ki egy mátrai földalatti élőhely bejáratánál folytatott akusztikai mintavételezés hanganyagát. Örömmel töltött el, amikor egy kereknyergű patkósdenevér szonogramja tűnt fel a monitoron. Ez a faj jelentős állománnyal csak a Bükk és a Gömör-Tornai-karszt területén van jelen, a Mátrából csupán két lelőhelyről vannak szórvány adatai. Ez az adat valószínűsítheti, hogy az észak-magyarországi állomány ismer potenciális mátrai búvóhelyeket, és elképzelhető hogy ezekben a földalatti járatokban idővel több példány is meg fog jelenni.

A mátrai példány szonogramja (fehér keret) alatta egy másik értékes barlanglakó denevérfajunk,
a hosszúszárnyú denevér (Miniopterus schreibersii) szonogramja látható

Kereknyergű patkósdenevér (Rhinolophus euryale)

Kereknyergű patkósdenevérek földalatti szálláshelyükön

Terepmunka a Gömör-Tornai-karszton

Két kollégával a karszt néhány jelentős barlangját vizsgáltuk át telelő denevérek után kutatva. Cél volt a WNS-t avagy fehér orr szindrómát okozó gombával kapcsolatos mintázás is.

 A telelő denevér orránál látható a fehér gombapamacs

 Mintázás egy hibernáló példány környezetéből

 Denevérlegyek bábjai

 Sok kis patkósdenevér ébren volt az enyhe időjárásnak köszönhetően

 Mesoniscus graniger a Baradlában

A Baradlában

Gombák egy lepketetemen

Új publikációk

Nászbarlangi kutatások

Idén a nyárvégi és őszi időszakban a projektterv szerint sikerült igen intenzív mintázást végezni bükki barlangoknál, mellyel a denevérek nászdinamikájának a kutatása volt a cél. Összesen 13 barlangot kerestünk fel 17 éjszaka során, a hálózások alatt 15 denevérfaj több, mint 1000 egyedét sikerült befogni. Nagyon jelentős változás volt tapasztalható ugyanazon mintavételi helyeken az egyes denevérfajok aktivitásában, pár hét alatt jelentősen átrendeződött a fajkompozíció (részletekről egy külön publikációban fogunk beszámolni). 

A mintavételek során lehetőség volt a projekt egyik célcsoportját képező denevérlegyek gyűjtésére is. Ezek a kis ektoparaziták kizárólag denevéreken élő szárnyatlan fajok (szárnyas fajaik is vannak, de az a csoportjuk hazánkban nem él). Testfelépítésük rendkívül különleges, mint ahogy életmódjuk is, annyira szoros kapcsolatban élnek gazdaállataikkal, hogy ha eltávolítják őket a denevérekről, néhány óra alatt elpusztulnak. Habár a Bükk denevérfaunáját tekintve az ország egyik legértékesebb területe, illetve jelentősen kutatott is, eddig nem publikáltak az itteni denevérlégy-faunáról, ezt igyekszünk pótolni a közeljövőben.

Igazi "nászfaj" a horgasszőrű denevér (Myotis nattereri), nyáron csak ritkán lehet fogni egyedeit, míg ősszel egyes nászbarlangoknál jelentős számban észlelhetőek

A kis patkósdenevért (Rhinolophus hipposideros) több barlangnál jelentős számban észleltük

Különleges megjelenésű ektoparaziták a denevérlegyek (Nycteribiidae)

Egyéb ektoparaziták is kellemes otthonra lelnek a denevéreken (Trombicula sp. barna hosszúfülű-denevéren)