Fehértorkú denevér (Vespertilio murinus) kolónia a Bükkben is!

Az előző bejegyzésben beszámoltam az egyetlen ismert hazai fehértorkú kolónia ellenőrzésének eredményéről. Nos, már nem ez az egyetlen ismert csoportja itthon a fajnak, ugyanis múlt héten sikerült lokalizálnunk egy újabb kolóniát Bükkben. Már a környéken végzett tavalyi hálózások során sejtettük, hogy lehet egy kolónia a területen, ugyanis többször hálóztuk a faj egyedeit. Be is terveztünk egy rádiós nyomkövetést, de erre végül nem volt szükség, mert egy fennsíki épület átvizsgálásakor sikerült megtalálni a kérdéses állatokat. A kolónia számára búvóhelyet nyújtó épület mellett hálóztunk is, így a befogott példányok vizsgálatával egyértelműen megállapítottuk, hogy egy hím kolóniáról van szó, mely ca. 15 egyedből áll.

Az egyik befogott példány

Hálózás a tanyahely mellett

Épületlakó denevérkolóniák monitorozása

Minden év júniusában a hazai denevérkutatók felkeresik a jelentősebb hazai épületlakó denevérkolóniákat, hogy megszámolják az ott tartózkodó denevéreket, így fontos adatokat kapnak egyes hazai fajok állománytrendjeivel kapcsolatosan. A Bükkben, a Mátrában és az Alföldön kerestem fel néhány kolóniát az idei nyáron. Néha elképesztő forróságban találhatóak meg az állatok a padlásterekben. A melegedő klíma valószínűleg a most ismert szálláshelyek egy részét alkalmatlanná fogja tenni a denevérek számára. Egy-egy kolóniáról csatolok képet.

Magyarország jelenleg egyetlen ismert fehértorkú denevér (Vespertilio murinus) kolóniája

Nagy-Myotis (Myotis myotis et blythii) kolónia

Bagolyköpet-vizsgálatok

A kisemlősök kutatásában esetenként nagy jelentősége van a baglyok speciális táplálékmaradványai elemzésének. A baglyok általában egészben nyelik le zsákmányállataikat és azok nem emészthető részeit (pl. emlősök esetében szőrt és csontot) bagolyköpet formájában kiöklendezik. 

A bagolyköpeteket esetenként nagy mennyiségben gyűjthetjük a baglyok nappalozóhelyein, például telelő erdei fülesbaglyok (Asio otus) által használt fák, facsoportok alatt, vagy gyöngybaglyok (Tyto alba) által lakott épületek padlástereiben. Utóbbi faj köpeteit használják leggyakrabban a kisemlőskutatások során, mivel széles táplálékspektuma van és könnyen felderíthetőek tanyahelyei.

Nagyon fontos faunisztikai adatok nyerhetők bagolyköpetekből, talán a legjobb példa erre a csíkos szöcskeegér (Sicista trizona) esete, melynek jelenlétét hazánkból ca. 80 éven keresztül csak bagolyköpet-vizsgálatok segítségével tudták igazolni, mivel a faj a hagyományos kisemlőscsapdákkal nem fogható.

Denevérekkel kapcsolatosan is született már nagyon izgalmas "köpetes adat", amikor egy észak-magyarországi lelőhelyről került meg egy óriás koraidenevér (Nyctalus lasiopterus) (e kutatási projekt célfaja) koponyája egy nagy macskabagoly köpetanyagból (Cserkész, 1998).

Gyöngybagoly (Tyto alba) köpetei

Kiválogatott kisemlőskoponyák

Megtisztított koponyák

Meghatározott, szortírozott koponyák

Szőröskarú koraidenevér elengedve

Három hét gondozás után, ma sikerült elengedni a felerősödött szőröskarút. Remélem mihamarabb megérkezik kölykezőterületére és sikeresen növeli a faj létszámát!
Jó utat neki!

Szőröskarú koraidenevér (Nyctalus leisleri)

A napokban került hozzám egy sérült szőröskarú koraidenevér a  Borsodi-Mezőség TK-ből (a TK-re nézve új faj). S ha  már így alakult néhány információt megosztok e fajról.

E faj a rőt koraidenevérrel (Nyctalus noctula) és az óriás koraidenevérrel (N. lasiopterus) képviseli hazánkban a fecskeszárnyú denevérek nemzetségét, a három faj közül ez a legkisebb méretű.
Egész évben faodvakban keres pihenőhelyet, télen is fák üregeiben hibernál.
Igen nagy távolságokra vonul, nem ritkán több száz kilométerre.
Nagyon ügyesen repül, kis testmérete és gyorsasága alapján könnyen felismerhetőek a nyári időszakban erdei állóvizekhez érkező ivó egyedei.
A nagyobb Nyctalus-fajokhoz viszonyítva táplálékát méretben kisebb rovarok teszik ki.
Hazai állománynagyságát nem igazán lehet hozzávetőlegesen sem megbecsülni, hiszen kisméretű kolóniái szétszórtan fordulnak elő hazánk erdeiben.
Állományait az erdőgazdálkodás veszélyezteti leginkább, a búvóhelyek és táplálkozóterületek megszüntetésével. A téli fakitermelések során levágott erdők odvaiban telelő példányai elpusztulnak.
Védett, eszmei értéke 50.000 ft.

A mezőségi példány lisztkukacra várva...

... és azt rágcsálva

Denevérlégy bábok gyűjtése

Múlt hétvégén néhány denevérlégy bábot gyűjtöttünk, különösen a sértetlennek tűnő bábokra voltunk kíváncsiak, melyeket mikroszkóp alatt fogunk részletesen megvizsgálni.

                                                                                Eltérő méretű bábok a barlang falán

Intakt báb

Nagy patkósdenevér (Rhinolophus ferrumequinum) 2014-ben az Év Denevére

A nagy patkósdenevér (Rhinolophus ferrumequinum) a legnagyobb termetű európai patkósdenevér. Hazánkban legjelentősebb állományai az Északi-középhegységben élnek, a Dunántúlon a Mecsekben és a Szársomlyón találhatóak meg maradványállományai, az Alföld keleti részén szintén előfordul. Hazai állománya 2000-3000 egyedre tehető.

Nyáron elsősorban épületpadlásokon hozza létre kölykezőkolóniáit, gyakran együtt fordul elő a csonkafülű denevérrel. Télen stabil klímájú, melegebb barlangokban, bányavágatokban hibernál.

Évente egyetlen kölyke születik június körül. 

A vegetációhoz közel vadászik rovarokra, jellemző a fajra a leshelyről történő vadászat, mely során a légykapókhoz hasonlóan egy fix pontról figyeli környezetét, és ha megjelenik egy alkalmas táplálékállat, elkapja és visszaszáll megfigyelőhelyére és ott fogyasztja el.

Egyedei nagy életkort is elérhetnek, az ismert legöregebb  egyed 31 éves volt.

Nagy patkósdenevér portré

Telelő nagy patkósdenevér